A teaszertartás, akárcsak a matcha, a japán kultúra része. Manapság hobbiként gyakorolják, régebben azonban az etikett része volt. A tea pontos szabályok alapján készül. Mind a vendégnek, mind a házigazdának meghatározott lépéseket és mozdulatokat kell követnie. Még a teázáshoz használt eszközöknek is megvan a helye és sorrendje.
Egyedülálló műalkotás
A teaszertartás szabályai a japánok számára is kihívást jelentenek. Ha kultúránkban valamihez hasonlítanánk, az a hegedűjáték lenne – hosszú időbe telik, mire igazán megtanuljuk értékelni ezt a művészetet. Minden teaszertartás egyedi. Egy műalkotás, amelynek végső formáját erősen befolyásolta a zen-buddhizmus.
TIPPünk a tökéletes matchához a teaszertartáshoz – Bio Matcha Tea Ceremony
A Bio Matcha Tea Ceremony a legalkalmasabb a tradicionális eszközökkel való matcha elkészítéséhez.
A saját egyszerű teaszertartásodhoz a következőkre lesz szükséged:
- Chawan teáscsésze
- Bambusz habverő, Chasen
- Bambuszkanál, Chashaku
- Bio Matcha Tea Ceremony
Hogyan zajlik a teaszertartás?
1. Válassz egy nyugodt helyet, lehetőleg kilátással a természetre vagy virágokra.
Usuča verzió:
Enyhébb matchához használj 70 ml forró vizet (ne lépd túl a megfelelő hőmérsékletet). Tegyél két teáskanál Bio Matcha Tea Ceremony-t a chawanba. Önts hozzá egy kevés vizet, majd habosítsd a chasen-nel. Ezután add hozzá a maradék vizet, és habosítsd tovább, amíg hab nem keletkezik a felszínen.
Koicsa verzió
Ha sűrűbb, intenzívebb koicsa italra vágysz, használj 3-4 teáskanál matchát és 40 ml vizet. Felváltva adj hozzá vizet és habosítsd. A koicsa nem képez habot a tetején.
2. Ne siess, élvezd a készítés folyamatát, és figyeld a körülötted lévő természetet.
Élvezd a Bio Matcha Tea Ceremony-t nyugalomban, tisztelettel önmagad, a tea és annak története iránt.
Mi is a teaszertartás?
A teaszertartás egy olyan rituálé, amelynek célja mind az öt érzék, a test és a lélek összekapcsolása, hogy teljes lelki harmóniát érjünk el.
A csésze tökéletlenségeit érintéssel fedezhetjük fel, míg a többi érzékszervet a matcha íze és illata bűvöli el. A szertartás mély békeérzést kelt. Egyszerre művészi élmény és meditáció, melynek gyökerei mélyen a japán kultúrába nyúlnak vissza.
A teaszertartás különböző formái
Minden teaszertartás másképp zajlik, attól függően, hogy a nap vagy az év mely szakában tartják, hány vendég van jelen, milyen alkalomból szolgálják fel a teát, és milyen ételeket kínálnak mellé. Eredetileg azért hozták létre, hogy a japán nemesség kifejezze egymás iránti tiszteletét, miközben különböző műtárgyakat, eszközöket és a teaszervírozás művészetét csodálhatta meg.
A teakuckó mint a nyugalom és harmónia helye
A teaház berendezése kizárólag természetes anyagokból áll. A helyiséget csend tölti be, amely megkönnyíti, hogy megfeledkezzünk a külvilágról.
Ma a teaszertartás kulturális örökség
Mély spirituális élmény, amely a hagyományokat testesíti meg. Célja, hogy tiszteletet mutassunk mások iránt, és megpróbáljunk legalább egy pillanatra békét, harmóniát és örömöt találni. A szertartás csendben zajlik, és akár négy órán át is tarthat. Minden egyes szertartás egyedi, ugyanakkor tele van összetett szabályokkal. Néhányat az etikett pontosan meghatároz: például a mozdulatot, amellyel a matchát bambuszkanálra merjük, befolyásolja a viselt ruha típusa (rövid ujjú kimonó esetén más mozdulat engedélyezett, mint hosszú ujjú esetén). Más szabályokat a házigazda maga határoz meg. Mivel a szertartás a tisztelet jele, előírt viselet tartozik hozzá: kimono vagy nyugati stílusú formális öltözék.
Nem ritkák a rendszeres összejövetelek a teaszertartás támogatói vagy diákjai között. Néhány iskolában vagy oktatási központban teakurzusként is tanítják, és a japán egyetemeken is oktatják a tea útját.
A japán teaszertartás története
12. század
A japán teaszertartást Eisai szerzetes és utazó vezette be. A 12. század végén a buddhista szerzeteseknek megtanította a matcha fogyasztását: a teát egy csészébe tette, forró vízzel felöntötte és felhabosította. A szerzetesek meditációhoz használták, hogy spirituális megvilágosodást érjenek el.
13. század
A 13. századtól kezdve a matchafogyasztás luxussá és a szamurájok társadalmi státuszának jelképévé vált. Mivel a tea a nemességgel és az udvari etikettel társult, a szertartás alatti fogyasztása mély kölcsönös tisztelettel párosult. A szertartás spirituális és arisztokratikus dimenziói fokozatosan egybeolvadtak, mígnem a szertartás egyike lett azoknak az eszközöknek, amelyek segítségével szerzetesek, nemesek és harcosok megvilágosodást érhettek el. Önismereti, gondolati és spirituális megújulást kínált. Tatamival fedett, minimális bútorzattal vagy díszítéssel ellátott szobákban tartották.
16. század
A 16. században a teafogyasztás már minden társadalmi rétegben elterjedt Japánban. Sen no Rikyu teamester megszilárdította és szentté tette a teaszertartás formáját, azzal a filozófiai gondolattal, hogy minden emberi találkozás ritka, megismételhetetlen, és ezért megünneplendő.
21. század
Ma a teaszertartást a béke, a harmónia, a tisztaság, a kölcsönös jóság és a nosztalgiával átszőtt romantika szigetének tekintik. A hangos és kaotikus világban a lelki nyugalom pillanataként tartják számon. A hétköznapi élettel ellentétben a szertartásnak szigorú menete van, ami kellemes bizonyosságérzetet ad.
Eszközök
A szertartáshoz nem egy egységes készletet használnak, hanem számos eszközt, amelyeknek előre meghatározott helyük van a tatamin. Ez az évszaktól és az alkalomtól függően változhat.
Minden eszközt a legnagyobb gondossággal kezelnek.
Használat előtt és után gondosan megtisztítják őket, és némelyiket csak kesztyűvel érintik. Vannak olyan kellékek, amelyeket annyira tisztelnek, hogy saját nevük van, akárcsak az embereknek.
Ide tartozik például a Chakin, egy lenvászon kendő, amellyel a Chawan-teáscsészét törlik át. A chawant attól függően osztályozzák, hogy erősebb Koicha teát vagy enyhébb Usucha teát szolgálnak-e fel benne. Nyáron laposabb chawant használnak, amelyben a tea gyorsabban hűl, télen pedig mélyebbet. A legértékesebb darabok kézzel készültek, és éppen tökéletlenségeik miatt értékelik őket. A teaszertartáshoz szükséges matchát egy Chaki nevű kis, zárható tartóedénybe teszik, ebből kanalazzák a teát a chawanba. A matcha felhabosításához egy bambuszból faragott Chasen-t, vagyis bambusz habverőt használnak.
A japán teaszertartás menete
A belépés a teaházba
Mielőtt a vendégek belépnének a teaházba, rituálisan megtisztítják magukat, kezet mosnak és kiöblítik a szájukat egy kőedényben lévő vízzel. Belépéskor mindenki meghajol, és egy apró, négyszögletes ajtón lép be, amely szerényebbé teszi a vendégeket, és szimbolikusan egyenlővé teszi őket. A legenda szerint még a császárt is arra kényszeríti az ajtó, hogy meghajtsa a fejét, és így tiszteletet mutasson mindenki iránt.
A vendégek üdvözlése
A teaház padlóját tatami borítja, amelynek elrendezése megmutatja a vendégeknek, hol foglaljanak helyet, és milyen jellegű szertartáson vesznek részt. A vendégek bent megtekintik a teafőzőt, a virágokat és a falon lógó tekercset, mielőtt fontossági sorrendben letérdelnek a tatamira. Miután az utolsó vendég is megérkezett, a Nijiriguchi nevű apró ajtó hangos csukódása jelzi a házigazdának, hogy beléphet és üdvözölheti a vendégeket. Ezután válaszol az első vendég udvarias kérdéseire a tekercsről és az eszközökről. A házigazda rituálisan, előírt módon és mozdulatokkal megtisztít minden eszközt, majd azokat a szertartás típusától függő, előre meghatározott sorrendben helyezi el.
Az étkezés a tea előtt
A tényleges tea felszolgálása előtt a házigazda teljes étkezést vagy legalább hagyományos japán édességeket (wagashi) kínál, hogy felkészítse a vendégek ízlelőbimbóit a matchára.
Koicsa vagy Usucsa?
Koicsa – Sűrű matcha
Ha a házigazda sűrű koicsát készít, akkor az első vendég megkóstolja, megdicséri a tea minőségét, majd kölcsönös meghajlás kíséretében továbbadja a csészét a többi vendégnek. Minden vendégnek lehetősége van megcsodálni a chawant szemével és érintésével is. A vendégek nem beszélnek egymással. Ez a szertartás nagyon formális. A házigazda csak az első vendéggel beszél, néhány előírt mondattal. Ha a chawan visszakerül a házigazdához, ő megtisztítja és elmossa a csészét és az eszközöket, majd az ajtóhoz megy, meghajol a vendégek előtt, akik egymás után elhagyják a teaszobát. Ezzel véget ér a teaszertartás.
Usucsa – Enyhébb matcha
Az Usucsa készítésekor minden vendég saját chawant kap, és az udvarias formaságok után már kötetlen beszélgetés is kialakulhat a rituálé minden résztvevője között. Miután a házigazda újra megtisztítja az eszközöket, a díszvendég megkérdezi, hogy a vendégek szemügyre vehetik-e azokat. Az eszközök gyakran generációk óta a család tulajdonában vannak, felbecsülhetetlen értékűek, kézzel készítettek vagy antik darabok, amelyeket óriási tisztelettel kezelnek. Ezt követően a vendégeknek lehetőségük nyílik alaposan megnézni a teaszobát, beleértve a falifülkét (tokonoma), ahol egy tematikus tekercs függ buddhista szöveggel vagy teához kapcsolódó mondással, egy évszakhoz illő virágrendezést és illatosító pálcikát. A tekercs, a virág és az illat kiválasztása teljes mértékben a házigazdán múlik.
Hozz létre saját teaszertartást
Ha valaha lehetőséged nyílik részt venni egy teaszertartáson, semmiképp se hagyd ki. A teaszertartás egy egészen különleges, egyedi formája a találkozásnak, amely spirituális és esztétikai élménnyel gazdagít. Végtelenül bonyolult, de éppen ez kölcsönöz neki misztikumot és mulandóságot. Ha a teaszertartást pontosan a japán etikett szerint szeretnénk levezetni, évekig tartana, mire maradéktalanul elsajátítjuk. Semmi sem akadályoz azonban meg abban, hogy megalkossuk a saját teaszertartásunkat. Mi magunk is elkészíthetjük a matchát tradicionális eszközökkel, és felfoghatjuk meditációként, az önismeret részének vagy tudatossági gyakorlatként. Ugyanígy a teaszertartás kivételes társasági eseménnyé válhat, amelyet a családunkra vagy barátainkra szabunk.
Bármelyik formát is választod, reméljük, hogy egyedi hagyományt teremtesz azáltal, hogy saját módszereidet alkalmazod, és matchát a mi termékeinkkel készítesz.