Három hosszú év után végre sikerült eljutnom Japánba, és szeretném megosztani Önökkel e kihívásokkal teli, ám gyönyörű utazásom élményeit. Április 19-én, kissé feszült állapotban indultam útnak Csehországból, mivel Varsóban a prágai járat félórás késése miatt mindössze másfél órám maradt az átszállásra. Szerencsére minden rendben zajlott, és egy 14 órás repülőút után hosszú idő elteltével újra Japánban, szeretett országomban találtam magam.
1. nap
Április 20-án, csütörtökön 18:30-kor landoltunk a Narita repülőtéren, és rögtön az első nagy feladat várt rám: zökkenőmentesen átjutni a bevándorlási ellenőrzésen. Jelenleg Japánba vagy 3 adag Covid elleni oltással, vagy 72 óránál nem régebbi PCR-teszttel lehet beutazni. Én az utóbbi feltételt teljesítettem, és izgatottan kezdtem meg a bejelentkezési folyamatot. Legnagyobb meglepetésemre minden gond nélkül ment. Az útlevélben lévő régebbi vízumaim talán meggyőzték a határőröket, hogy nem érdemes tovább feltartóztatniuk. 19:35-kor már a Shinjuku West Gate állomás felé tartó buszon ültem, két teljesen megtömött bőrönddel és egy hátizsákkal indultam az első szállásom felé.
Sokan hallottak már a híres kapszulaszállodákról, amelyek Japánban igazi különlegességnek számítanak. 2012 óta repülök ide, de még sosem próbáltam ki őket, így az első kihívás adott volt. A kapszulaszállodákat eredetileg olyan japán irodistáknak találták ki, akik nem Tokióban laknak, és munka után barátaikkal sokáig mulatnak a helyi bárokban, így szükségük van egy megfizethető, rövid távú szállásra. Egy éjszaka Tokióban körülbelül 70 euró – ez igen borsos ár. Idővel a kapszulaszállodák azonban a turisták és digitális nomádok körében is népszerűvé váltak. Bevallom, kissé melegem volt és izgultam, hogy végre kipróbáljam. Ahogy lenni szokott, az első éjszaka nehéz, a 7 órás időeltolódás miatt. Sajnos csak fél órát sikerült aludnom.
2. nap
Fáradtan, de egyszerre izgatottan indultam útnak hajnal 5-kor a Meiji-parkba. Hihetetlen érzés, hogy viszonylag rövid időn belül egy iparváros közepén is eljuthatsz a természetbe, a történelmi épületek pedig szó szerint visszarepítenek az időben. Élveztem a reggeli sétám, amely végül 15 kilométeres barangolássá duzzadt. Útközben találtam egy yakitori-standot – számomra ez ellenállhatatlan finomság. Kíváncsi vagyok, miért nincs még Csehországban senki, aki yakitorit kínálna. A yakitori faszénen grillezett húspálcika, egyszerű és fantasztikus. Elégedetten folytattam utam azzal a céllal, hogy ne feküdjek le este 8 előtt, különben teljesen felborítanám a bioritmusomat.
Dél körül találkoztam Yasuko asszonnyal, aki kulcsszerepet játszott a Matcha Tea márka fejlesztésében. Ő nyitotta meg előttünk az ajtókat azokhoz az emberekhez és vállalatokhoz, akik ezzel a termékkel foglalkoznak. Ebéd után sétáltunk egyet, majd visszatértem a kapszulaszállodába, hogy egy rövid pihenő közben rendezzem a Matcha Tea-vel kapcsolatos teendőket. Este újra találkoztam Yasukóval, akivel egy esti városnéző sétára indultunk Tokióban. Yasuko megkérdezte, hová szeretnék vacsorázni, én pedig azt feleltem, hogy lehetőleg „az égben”. Remek választás volt: az 50. emeleten lévő étteremből lélegzetelállító kilátás nyílt egész Tokióra. Körülbelül egy óra elteltével SMS-t kaptam Ondřej Soškától és Jarda Matyáštól, akik véletlenül szintén Japánban tartózkodtak. Néhány perccel később már négyen élveztük a „fellegek közti” vacsorát. Ezek az urak az osakai Expo 2025 egyik fő szervezői, így rendkívül izgalmas beszélgetésben volt részünk. Este 9 körül aztán feladtam az álmatlansággal vívott harcot, és eltöltöttem második éjszakámat Tokióban.
¨
3. nap
Reggel 6-kor csörgött az ébresztő. Egy kiadós, 7 órás alvás után végre átkapcsoltam a japán időzónára. Reggeli sétára indultunk Tokióban, majd egy helyi kávézóban beugrottam egy jeges matcha lattéra. Lassan készülődtem a Shinkansennel Shin Fuji felé. Ha már járt Japánban, tudja, hogy itt mindenütt italautomaták vannak: szó szerint minden lépésnél. Beszereztem tehát egy készletnyi teát, és útnak indultam. Kissé elszomorított, hogy nem volt napos az idő, mert így nem láthattam a Fudzsit a vonatból. Viszont három napot töltök Fujiban, tehát remélem, lesz még lehetőségem megcsodálni.
Délután 2 körül érkeztem meg Fujiba, és bejelentkeztem egy helyi szállodába. Ha ilyen kisebb városokban jár, érdemes előkészíteni egy szótárat vagy fordítóprogramot, mert errefelé senki sem beszél angolul. A szálloda recepciósával nagyokat nevettünk a Google Fordító használata közben. Szobafoglalás után egy klasszikus sétára indultam a tengerpartra. Nagyon szeretek ilyen tipikusan japán kisvárosokban barangolni, és egyszerűen figyelni az ottani életet. A tokiói nyüzsgésnek nyoma sem volt, körülöttem minden békésen és nyugodtan zajlott. Itt éreztem meg igazán a valódi Japánt, és itt töltődtem fel energiával. Este 6 körül beültem egy helyi étterembe, ahol egy hagyományos, ízletes vacsorát fogyasztottam, elégedetten tekintve a következő napok elé.
4. nap
Az utolsó szabad napomat arra szántam, hogy felfedezzem Fujit, így reggel egy 25 km-es túrával indítottam. A tengerparti séta remek volt, bár kicsit hűvös volt, és a Fudzsit sem láttam, mert felhők takarták. Mindemellett a séta varázslatos hangulatot árasztott, és először láthattam, hogyan építik itt a hullámtörő gátakat. Megálltam egy helyi kikötőnél, majd dél körül egy teaházba vettem az irányt, hogy megkóstoljam a finom matchát. Itt sem lehetett angolul boldogulni, csak képekkel és fordítóval, de végül megkaptam, amit akartam: hagyományosan felvert matcha, matcha-fagylaltkehely és mochi. Az autentikus japán teaház hangulata felejthetetlen volt – csak ülni, figyelni és élvezni az ízeket, amelyeket nekem készítettek.
Ebéd után egy helyi templomhoz mentem, ami sajnos zárva volt, de már a környezete is elég volt ahhoz, hogy feltöltődjek. Délután 6 körül tértem vissza a szállodába, hogy felkészüljek a következő napokra, amikor már munkaügyek és megbeszélések vártak. Az eddigi japán utam fantasztikus volt, és izgatottan vártam a folytatást.
5. nap
A munkahét korán, 5:30-kor indult egy tengeri sétával, majd 11 óra körül már az első teás találkozómra tartottam a Bio Matcha Tea Harmony beszállítóival. Útközben megálltam egy híres halétteremben, ahol sashimit ettem, majd ebéd után felvettük Watanabe professzort, aki kulcsfontosságú személy a Matcha Tea márka történetében. 2012-ben, amikor először bemutattam a shakerben készített, palackozott matcha koncepcióját, ő volt az, aki rábólintott erre a modern elkészítési módszerre. Egy csésze tea után egyenesen a Bio Matcha Tea Harmony gyár felé vettük az irányt.
A gyárban egy csésze matcha mellett ültünk le átbeszélni az idei megrendeléseinket, fejlesztési terveinket. Mindez barátságos, felszabadult légkörben zajlott, sok nevetéssel. Délután 5-kor visszatértem Fujiba, és elbúcsúztam a professzortól. Ez a nap igazán különleges volt. Egyedül az zavart, hogy a gyártási folyamatokat nem vehettem filmre a rajongók számára, de megértem, a teavállalatok nagyon óvják a titkaikat. Elégedetten zártam a napot, hiszen sikerült előrébb lépnünk, és másnap már Kagoshima felé vettem az irányt. Ez a terület számomra új volt, és izgatottan vártam az új élményeket.
6. nap
Sajnos csak 5 órát aludtam, 4:30-kor már szólt az ébresztő. Vége a fujii tartózkodásnak, és most 1000 km-rel délebbre, Kagoshima felé indultam. Egy japán barátom Kagegawában csatlakozott hozzám. Mielőtt az egyórás repülőútra szálltunk volna, megálltunk egy gyárnál, ahol az egyik matcha termékünk készül, hogy meggyőzzem őket: ugyanolyan áron, magasabb minőséget biztosítsanak. Hosszas egyeztetés után sikerrel jártam, így körülbelül egy hónap múlva ügyfeleink már az új, még jobb Bio Matcha Tea minőséget élvezhetik. Mellesleg, életemben először megérinthettem az igazi olimpiai trófeát, amely szorosan kötődik ehhez a teakészítő vállalathoz.
A gyárlátogatás után Shinkansennel mentünk Nagoyába, onnan repülővel Kagoshimába. Este 9 körül bejelentkeztünk a szállásra, majd egy könnyű vacsorára indultunk. Másnap a világ egyik legnagyobb bio-teaföldje várt rám, ahol a tulajdonosokkal is találkozhattam. Kíváncsi voltam a fejleményekre, és élveztem, hogy ilyen különleges helyekre kalauzolnak el.
7. nap
Reggel indultunk a teljes utam talán legnagyobb élménye felé. Először láthattam a Bio Matcha Tea Ceremony, Premium és Delicacy szülőföldjét. Kyushu szigete egy hatalmas vulkánvidék, és útközben a távolból a Sakurajima figyelt minket. Egy óra autózás után megérkeztünk a célhoz. Miután megismerkedtünk a világ legnagyobb bio-teaültetvényének tulajdonosával, közösen bejártuk az Aracha-gyárat, ahol minden alapanyag készül. Az Aracha nyers tea, melyet közvetlenül a szüret után dolgoznak fel, majd világszerte felvásárlókhoz kerül, akik eldöntik, milyen teafajtát készítenek belőle. Kagoshima ültetvényein főként Tencha teát termesztenek, amelyből később matcha lesz.
Csodálatos volt. Érintetlen természetben, 400 méter magasan fekvő hegyvidéki teaföldeken jártunk, ahol mindenhol árnyékolt, kiváló minőségű teanövények vettek körül. A tulajdonos elmagyarázta, hogy a teanövények minősége főleg a talajnak köszönhető, amely számukra aranyat ér. Nagy gondossággal vigyáznak rá. Két órán át videóztam, körülbelül 100 fotót készítettem, majd a tulajdonos rezidenciáján ebédeltünk. Az édesanyja hagyományos japán ételekkel kényeztetett minket – ez leírhatatlan élmény volt. Nem sok embernek adatik meg, hogy ilyen közelségből élje át mindezt, rendkívül hálás vagyok az alkalomért. Délután meglátogattunk egy helyi templomot, ahol nem hagyhattuk ki a matcha-fagyit. Tudva, hogy este onsenbe megyünk – Japán egyik ikonikus, forró forrású fürdőjébe – már előre örültem. A vacsora is hagyományos stílusban zajlott, Wagyu marhahúst is kóstoltunk, ami a kedvenceim közé tartozik. Este 10-kor fáradtan, de boldogan tértem nyugovóra, hálásan ezért a napért.
8. nap
Kyushu szigetén az utolsó napot lazább programokkal töltöttük. Reggel ellátogattunk egy dashi-gyárba. Be kell vallanom, soha életemben nem láttam még ennyi tonhalat. A szárított tonhalat sashimihez és főként dashikészítésre használják. A dashi évszázadok óta változatlan módszerrel készül: a halat alapos tisztítás után három részre vágják, enyhén füstölik, majd akár 4 hónapon át szárítják. A végterméket ezután Japán-szerte kiváló éttermekbe szállítják. Izgalmas volt végignézni a folyamatot.
Ebéd után visszamentünk Kagoshimába, bejelentkeztünk egy helyi onsenbe, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt az egész városra. Este ramenlevest terveztünk enni, majd mivel Japánt nem lehet elképzelni karaoke nélkül, 21 óra körül elmentünk énekelni. Két órát töltöttünk egy helyi karaoke-bárban, majd felkészültünk az utolsó éjszakánkra Kyushun.
9. nap
Reggel fantasztikus reggelit élvezhettünk Kagoshima teljes panorámájával. 11 óra körül már a repülőmre készülődtem, elbúcsúztam a barátaimtól, akik a teaföldeken kísértek, és Shinjuku felé vettem az irányt, hogy újra találkozzak Yasukóval. 17 óra körül összefutottunk, és még mielőtt elindultunk volna Naganóba, részt vettünk egy CBD-termékekkel foglalkozó bolt és bár megnyitóján. A CBD Japánban nagyon népszerű. Matchát kóstoltunk CBD-vel, sajttortát és sok más finomságot, majd útra keltünk a 250 km-re lévő Naganóba, ahol Yasuko nyaralója található. Nem messze a háztól bevásároltunk néhány finomságot, könnyű vacsorát készítettünk, és felkészültünk az első éjszakára Naganóban.
10. nap
A Yasuko nyaralójában való ébredés mesés volt. Körülöttünk csodás hegyek terültek el. Reggeli sétát tettünk a környéken, meglátogattuk Yasuko testvérét, aki régi autók felújításával foglalkozik, majd ebéd előtt Yasuko szüleinél jártunk. Yasuko édesanyja rendkívül kedves asszony. Közös kirándulásra indultunk Yasuko szülővárosába, Suwába, ahol a világ legprecízebb gépeit gyártó cégek és a Seiko óragyártó központja is található. Megnéztük a helyi szentélyeket, egy híres szakégyárat, délután pedig más barátokkal is találkoztunk, akikkel a helyi libegőt is kipróbáltuk. Nagyon kellemes nap volt!
11. nap
Vasárnap esős reggelre ébredtünk, de szerencsére beltéri programjaink voltak. Elmentünk a Zenkoji templomhoz Naganóban, amely lenyűgöző hely, tele kisebb szentélyekkel és ajándékboltokkal. Természetesen itt sem maradhatott ki a matchafagylalt egy csodás cukrászdában. Rövid pihenő után elmentünk az Olimpiai Stadionhoz, majd lassan ideje volt visszaállítani az órát 7 órával, és készülődni a hazautazásra.
12. nap
A gépem csak este indult, így az utolsó pillanatokat is kihasználtam Japánban. Reggel elmentünk egy közeli onsenbe, pihentünk, majd egy finom reggeli után Naganóból visszautaztunk Tokióba Yasukóval. Barátnői, Kyoko és Sayuri is odajöttek elbúcsúzni. Ezután már csak az maradt hátra, hogy a buszpályaudvarnál elbúcsúzzunk, a repülőtér felé vegyem az irányt, és ezzel véget ért a csodálatos japán kalandom.
Ez volt a kilencedik utam Japánba, és egyértelműen ez volt a legsikeresebb és legizgalmasabb mind közül. Minden a tervek szerint alakult, néhány találkozó pedig még túl is szárnyalta a várakozásaimat.
Csodálatos élmény volt, és hálás vagyok mindenkinek, aki ilyen jól gondoskodott rólam!
